"A Kádár-rendszerre talán az a legjellemzőbb, hogy az esztendő legjelentősebb eseménye nem csupán a széles közvélemény előtt teljes titokban, de a pártvezetés tágabb köre előtt is teljességgel rejtve maradt, csak a legbeavatottabbak tudták, mi és miként történt.
A főtitkár 1972. május 26-án töltötte be hatvanadik életévét.
Ezt az alkalmat arra használta fel, hogy egy nagyon bizalmas levélben jelezze a legbeavatottabb vezetőknek visszavonulási szándékát.
A szélesebb közönség előtt ez a szándék nem volt egészen elrejtve. Kádár egy korábbi beszédében jelezte, hogy a jó vezető az, aki idejében kineveli utódait. Erre a közvélemény felfigyelt és mindenki úgy értette, hogy a vezér lemondására készíti fel a népet.
"...reálisan szembe kell néznem azzal a ténnyel, hogy olyan életkorba léptem, amelyben a munka- és teherbíró képességem már nem növekszik, ellenkezőleg, az idő múlásával évről évre és fokról fokra csökken..."
Mivel Kádár lemondási szándékát még a beavatottaknak sem igen indokolta, nem csak a széles néptömegek, ha nem ők is abban látták az okot, hogy Moszkva a hruscsovista utóvédharcost, a ’68-ra engedményekkel és nem kellő szigorral reagáló „jobbost” leváltotta.
… a Nagy Konszolidátor imázs és a „karizmatikus” vezér Rákosi, ellenpontozó „kisember” imázsa után harmadikként a visszavonulni képes vezető imázsát is ki akarta még alakítani magáról.
"A rám bízott felelős munkát a jó ügy szolgálatának szándékával vállaltam, szeretném azt tisztességesen befejezni és másnak átadni."
Láthatóan nem mert utódot felépíteni.
November végén Brezsnyev azzal érkezett Magyarországra, hogy megkésve megadja Kádárnak az invesztitúrát. Mindenki az ellenkezőjére gondolt, azt hitte, hogy a szovjet főtitkár Kádár leváltására érkezett. A vezetésen belüli ellentétek kiéleződtek. A válság küszöbön állt, kirobbanását csak az akadályozhatta meg, hogy Kádár a helyén maradt.
„(A Központi Bizottság) tudomásul veszi Kádár János elvtárs levelét és elfogadja a Politikai Bizottság javaslatát, mely szerint Kádár János elvtárs mint a Központi Bizottság első titkára dolgozzon tovább, mert munkájára a pártnak, a munkásosztálynak, a dolgozó népnek, az országnak szüksége van. E határozattal a Központi Bizottság a kérdés felett napirendre tér.”"
Az idézetek forrásai:
Szabó Miklós: 1972
http://beszelo.c3.hu/98/03/szabo.htm
Kádár János levele
