Mendemondák, vad fantáziaszülemények, kontrollálhatatlan pletykák, megalapozatlan, rosszízű híresztelések, álhírek, rágalomhadjárat. Köszöntünk a „korlátozott nyilvánosságú” diktatúrában!
1. Ki volt Onódy Lajos?
1920-ban született. A harmincas évek végétől a háború végéig a Ganz Gyárban dolgozott. A háború alatt embermentő tevékenységéért megkapta a Yad Vashem Intézettől a Világ Igaza kitüntetést.
A háború után a fiatal kommunista Onódy az Extra Cukorka- és Csokoládégyár nagykereskedelmi üzletének, majd 1950-től a Büfé Nemzeti Vállalat /1953-tól Éttermi és Büfé Vállalat /vezetője lett. Újdonságok: szörp-, cukorka- és nápolyikészítő üzem, szörpkocsik, teaházak, krémkávé, lágyfagylalt, turmixitalok, fritugépek, a zenegépek, Mézes Mackó.
A vállalat /és Onódy/ hihetetlen sikerességgel dolgozott - „legjobb vendéglátóipari vállalat”, kiváló vállalat, miniszteri-szakszervezeti vándorzászló birtokosa, kitüntetések garmadája, Hruscsov elkápráztatása, a Balaton déli partjának felfuttatása.
Ráadásul Onódy egy, a korszakban egyre fontosabbá váló terület kulcsfigurájaként kiváló kapcsolatokat ápolt a párt- és állami vezetés több tagjával, amely kapcsolati „tőkerendszer” kölcsönös szívességek hálóját eredményezte: a Politikai Bizottság tagja, a Legfelsőbb Katonai Bíróság elnöke, Belügyminisztérium Útlevél Osztályának vezetője, a MALÉV vezérigazgatója, a Magyar Beruházási Bank vezérigazgató-helyettese a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője, a ferihegyi Tranzit Hotel igazgatója, az ERDÉRT Vállalat vezérigazgatója, igazságügyi orvos szakértő, legfőbb ügyész, budapesti rendőrfőkapitány, és a többiek mind-mind ennek az ismerősi-baráti „hálózatnak” a tagjai.
És akkor még a fociról nem is szóltunk… Onódy 1953-tól az FTC, akkori nevén a Budapesti Kinizsi labdarúgó szakosztályának a vezetője volt. A labdarúgás /a közös sport-múlt/ pedig még ma is nagy segítség lehet bárhol/bármikor. És a vadászat? Az sem maradhatott ki – lásd az illusztris tagsággal bíró Mackó és a Diána vadásztársaságokat.
2. Az ügy
1964. december 5-én a Népszabadság hírül adta, hogy:
Tischler János a következő megállapításokat tette az „ügy” kapcsán:
- Arra a legalapvetőbb kérdésre sem tudunk egyértelmű bizonyítékokkal alátámasztott választ adni, hogy kinek vagy kiknek állt érdekében kirobbantani mindezt.
- Manapság is tartja magát az a nézet, hogy Kádár „baloldali” ellenzéke kívánta ily módon megbuktatni a párt vezetőjét.
- Mások véleménye szerint az Onódy baráti köréhez tartozó valamely személyt igyekeztek ellenfelei az ő bukásán keresztül kiiktatni a politikai életből.
- Onódy 1964-es bukása váratlanul történt, azt a kulisszák mögött készítették elő, és nem köztörvényes bűncselekmény elkövetése volt a kiváltó ok.
- Az is látszik, hogy a rendőrség igazából csak a vállalatigazgató letartóztatása után fogott neki olyan „bizonyítékok” összeszedésének, amelyek alapján az ügyet tisztán gazdasági jellegű bűntettként lehet feltüntetni, s amikor ilyen „bizonyítékok” alig akadtak, akkor a meglévőkből kellett egy pert „összefabrikálni”.
- (…) az ügyet a dolgok önjáró tehetetlensége vitte tovább…
- (…) abban a pillanatban koncepciós perré vált, aminek nem a tartalma, hanem az üzenete és célja volt a lényeg, hiszen az ítélet gyakorlatilag már a tárgyalás előtt megszületett.
.jpg)
Az ítéletek:
3. A pletykák
Valamit tudunk. Letartóztatták Onódy-t! Miért nem jelenik ez meg sehol? Én tudom. De nem árulom el.
Az új elit közpénzen eltöltött szabadidejéről való össznépi gondolkodás nem ismert határokat. Így –sokszor egyébként nem alap nélkül- eshetett szó azokról a mulatságokról /horribile dictu: orgiákról/, amelyeknek fontos szereplői voltak/?/ „meztelen lányok aszpikban, óriási ezüsttálcákon felszolgálva”, „csokoládéval leöntött stewardessek”, s végül a kor ünnepelt színésznői.
A leghíresebb „hírbehozott” Bara Margit /„több Bara Margit nem fog születni, nem fog tündökölni, s nem fog eltűnni előlünk úgy, hogy mégis örökre megmaradjon”/, akinek a karrierje bánta az alaptalan, rosszindulatú vádaskodásokat. /Főleg úgy, hogy a Onódy és Bara nem ismerték egymást/
Részlet Csaplár Vilmos „Igazságos Kádár János” című regényéből:
„A Marilyn Monroe volt az, fehér csokoládéból kiöntve. Rögtön megismerte mindenki. Nevetett, a két kezével a szoknyáját próbálta lenn tartani, valamilyen szél fújta alulról.
- Azt a hétszentségit neki! - tört ki Münnich elvtársból, pedig ő másodjára nem a mozgalom környékén nézett szét, egy igazi civilt vett feleségül, és fiatalt.
- Na, Lajos! - rikoltotta Kiss Károly. - Ezt nyaldosd meg!”
4. Onódy börtön utáni élete
A szegedi Csillag Börtönből 1969-ben szabadult megrokkant egészségi állapotban. Az elkövetkező tíz évben szerepet vállalt Békéscsaba labdarúgásának fellendítésében, illetve nevéhez fűződik a kupakos sörnyitó szabadalma.
Jogi rehabilitációt nem, erkölcsi elégtételt kapott a rendszerváltozáskor.
1996-ban hunyt el.
Olvasóterem:
http://allamszocializmus.lapunk.hu/tarhely/allamszocializmus/dokumentumok/perek5.pdf
http://allamszocializmus.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=718672
http://www.narancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=15108
http://beszelo.c3.hu/04/0203/14tischler.htm
http://www.rev.hu/portal/page/portal/rev/kiadvanyok/evkonyv03/tischler
Az asszony végzete. In: Gazsó L. Ferenc–Zelei Miklós: Elrabolt emberöltő. Budapest, Képes 7 Könyvek, 1990. 76–88.
